Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2013. április 24., szerda

Az anya-magzat kapcsolatanalízis folyamata

Az anya-magzat kapcsolatanalízis folyamat. Annak a folyamata, ahogy egy nő bejárja az anyaságra készülődés stációit és ahogy kapcsolatot épít a babájával. Az elmúlt évek tapasztalata alapján kirajzolódott ennek az útnak egy olyan forgatókönyve, ami alapján jól körülírható szakaszokról beszélhetünk (még akkor is, ha ezek - természetesen - át is fedik egymást).

1. Anyai krízisállapot
Ideális esetben ez a szakasz nincs, de ha egy várandós anya egyedül marad a gyermekével, gyászol, vagy bármilyen súlyos környezeti konfliktus uralja az érzelmeit, gondolatait, akkor ezzel kell foglalkoznunk - mert úgyis ez jelenik meg a tudattalannal folytatott munkában is. A baba érdekeit is az szolgálja, ha az anya stabilizálódik, tehát - bár nem közvetlenül, mégis - a krízisintervenció is a baba-mama kapcsolat építéséhez járul hozzá.

2. Anyai pre-, és perinatális élmények reaktiválódása
A gyermekvállalás kinyitja azt az idői kaput, amelyben újra kapcsolatba léphetünk saját gyermeki énünkkel - mindig saját gyermekünk aktuális életkorának megfelelően. Várandósság alatt saját magzati és születés körüli élményeink válnak hozzáférhetővé. Teljesen egyénfüggő, hogy a kapcsolatanalitikus folyamatban ezeknek a saját élményeknek az újraélése és átdolgozódása mennyi időt és energiát vesznek igénybe. Az anya ideális fogantatási és születési körülményei esetén csak jelzésértékkel jelennek meg és a méhhel, illetve a babai környezettel való ismerkedést segíti az "ismerősség-érzés" felkeltésével. Ha azonban történt magzati traumatizáció - mérgezésélmény, fenyegető abortusz-, vagy vetélés, transzgenerációs hatások, nehéz szülés, stb. formájában-, akkor kifejezetten terápiás hatású a saját élmények megjelenése mind a mama, mind a baba szempontjából. Ilyen szempontból egyedülálló gyógyulási lehetőség nőnek lenni, azt kell, hogy mondjam. :-) És hogy miért jó ez a babának? Minél "tisztább" az anyai rendszer, neki annál tehermentesebb a lét. Még ha nehéz dolgokkal, érzésekkel is kerül kapcsolatba az anya a munka során, akkor is elkülöníthető a baba számára, hogy az az anya dolga, nem őt kell, hogy terhelje. A feldolgozatlan traumák tudattalan félelmek formájában így is-úgy is megjelennek. (A szüléstől való irracionálisan nagy félelmek többsége ilyen okokra vezethető vissza.)

3. Kapcsolatteremtés a babával
A fentiek alapján érthető, hogy miért jelenik meg legritkább esetben azonnal a kisbaba. Az ismerkedés is folyamat és fokozatosan megy végbe. A fokozatosságot képileg is kifejezi az, hogy gyakran csak bizonyos testrészei jelennek meg először a babának (csak a karját, lábát vagy popsiját látja az anya), háttal áll vagy alszik. Előfordul a bizalmatlanság, de legalábbis az óvatos bizonytalanság, hogy "hát te meg ki vagy és mit keresel itt?" :-O. Én abban támogatom a kismamákat, hogy tartsák tiszteletben a baba ismerkedési tempóját és határait. A méhben ő van otthon, ezt nagyon gyakran ki is fejezik a kisbabák - és természetesen boldogan vezetik körbe az anyukájukat, ha feloldódtak, ahogy a félénk kisgyerekek szoktak. Csodálatos élmény végigkísérni azt a folyamatot, aminek a végén már csak az elvárásoktól és félelmektől mentes tiszta szeretet nyilvánul meg a baba és a mama közt. A kapcsolatfelvétel ekkor már "csak" az örömteli együttlétről szól. Az ideális az, ha idáig eljutunk, mire a finish-be érünk.

4. Szülés-, és születésfelkészítés
Ez a  - 35-37. hét körül kezdődő szakasz - teljesen más módszertannal zajlik. Míg eddig viszonylag szabad teret adtunk a tudattalan történéseknek, és csak figyeltük, hogy mi történik, a szüléshez közeledő időszakban célirányosan keressük a babát, hiszen pontosan tudjuk, mit szeretnénk vele megbeszélni. Dr. Raffai Jenő dolgozta ki annak a 9 alkalomnak a tematikáját, amelyen szisztematikusan végigmegyünk a születéshez szükséges elszakadási folyamaton és ellátjuk a babát az elindulását megkönnyítő információkkal. 
Bár van verbális része is a szülésre készülődésnek, a kapcsolatfelvétel mélységében átélt szövegek az anya érzelmi felkészülést is segítik, ami megint csak - áttételesen, de hatásában nézve mégiscsak közvetlenül - befolyásolja, hogy a baba milyen zökkenőmentesen jöhet világra.

2013. április 22., hétfő

A születés jelentősége a lelki élmények alakulása szempontjából

Arról már írtam, hogy a születés mintázata és a személyiség összefügg. Ennek sok oka lehet, és sokféleképpen magyarázható, de számomra nagyon érzékletes modellt alkotott Stanislav Grof a Sűrített Élmény (Condensed Experience) Rendszerével. Ebben azt az - egyébként más pszichológiai iskolák megfigyelései által is igazolt - pszichés működést ragadta meg, hogy egymáshoz hasonló tapasztalatok mentén éljük az életünket és tulajdonképpen ez a specializált összeválogatás adja a személyiségünk összességét.
Ő ezt így magyarázza:

Az érzelmileg releváns emlékeket nem elszigetelt lenyomatok mozaikjaként tároljuk a tudattalanban, hanem összetett, dinamikus konstellációként. (...) A COEX-rendszer érzelmi töltésű emlékekből áll, amelyek életünk különböző korszakaiból származnak, és amelyek hasonlítanak egymásra az érzelmi minőségek vagy az általuk okozott testérzések terén. Minden sűrített élménynek van egy alaptémája, amely minden egyes rétegét áthatja és a közös nevezőjét jelenti. Az egyes rétegekben az alaptéma különböző variációit találjuk meg, amelyek az illető életének különböző szakaszaiban történtek. Egy konkrét egyén tudattalanja több sűrítettélmény-rendszert is tartalmazhat. Ezek száma és központi témák természete meglehetősen eltér a különböző embereknél.(Grof, 2008, pp.51-52.)
Ez körülbelül annyit tesz, hogy amilyen a kezdet, olyan a folytatás, mert az első intenzív, érzelmileg jelentős tapasztalat határozza meg a későbbi ingerek fogadását és értelmezését. Ezért lesz a születés olyan alapminta, egy olyan erős alapélmény, amihez hozzárendelődnek a később életesemények és érzelmi élmények.

Minden sűrítettélmény-konstelláció a születés traumájára rakódik rá, és annak egyik vonatkozásához kapcsolódik. A biológiai születés élménye olyan összetett jelenség, és olyan gazdag érzelmekben és testérzésekben, hogy prototipikus formában tartalmazza a legtöbb elképzelhető sűrítettélmény-rendszer elemi témáit." (Grof, 2008, 53.o.)



2013. április 18., csütörtök

Előadás az anya-magzat kacsolatanalízis gyakorlati tapasztalatairól

A Születés Hete keretében megrendezésre kerülő "Szemünk fénye a gyermek" konferencián előadást tartok a baba-mama kommunikációról a várandósság alatt. Az alábbi témákról lesz szó:


  • A pre-és perinatális korszak jelentősége (mind az anya, mind a baba szemszögéből)
  • Az anya-magzat kapcsolat jelentősége – a legkoraibb kötődés
  • Az anya-magzat kommunikáció formái és lehetőségei
  • Az anya-magzat kapcsolatot befolyásoló tényezők
  • Az anya-magzat kapcsolat alakulásának folyamata gyakorlati tapasztalatok alapján
A konferencia a Debrecenben, a Simonffy utcai Ifjúsági Házban  2013. május 9-én lesz 9 órától kb. 15 óráig. A részvétel ingyenes!

Tervezett további előadások:

  • „ Sorskönyv” – avagy hogyan befolyásolja a szülők sorsa  a születendő gyermek életútját?  (Kövesi Péter életmód tanácsadó, szakíró) 
  •  A háborítatlan szülés (Ferenczi Bea pszichológus, dúla) 
  •  „Mi végre születnek manapság gyerekek?” - a gyermek helye, szerepe, feladatai a mai családban (Dr. Balogh Klára család-  pszichoterapeuta) 
  • A korai szülő-gyermek kapcsolat jelentősége a személyiség fejlődésében (Dr. Pethő Csilla klinikai szakpszichológus)

2013. április 16., kedd

Az anya-magzat kapcsolatanalízis lényege

Mivel mostanában szintetizáló, összegző fázisban vagyok, gondoltam itt is elmondanám, mi szűrődött le bennem a kapcsolatanalízisről az elmúlt 3-4 évben.Tehát.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis módosult tudatállapotban végzett egyéni pszichés munka, melynek során a kismama speciális szempontból (a várandósága kapcsán) lép kapcsolatba a tudattalan folyamataival annak érdekében, hogy az anyasága kibontakoztatása mentén megismerje a kisbabáját és kölcsönös kommunikációval ezt a kapcsolatot folyamatosan építse és a magzat személyiségfejlődését elősegítse.

Módosult tudatállapot alatt nagyon szolid relaxált állapotot kell elképzelni. A kismamák énhatárai annyira fel vannak puhulva, hogy mindenféle meditációs-imaginációs előélet nélkül is szuperül működik a módszer. Bátran állíthatom, hogy nagyon mély, maradandó és megismételhetetlen élményekben szoktak részesülni a kismamák, melyek hitelességét pár alkalom után már nem szokták kétségbe vonni. Van, aki egy darabig küzd a kérdéssel: lehet, hogy ez az egész csak az én fantáziám szüleménye? A legtutibb válaszom erre az szokott lenni, hogy "na de miért pont ezt képzelted?" De csak akkor szoktak nekem teljesen hinni a szkeptikusok, amikor olyat látnak/éreznek, amit soha az életben nem tudtak volna kitalálni maguktól, vagy azért, mert szokatlan az élmény, vagy azért, mert szöges ellentétben van a vágyaikkal, sőt még a félelmeikkel is (mert ugye ez is megjelenhet élményként).
Hiába látszik technikailag egyszerűnek a kapcsolatfelvétel (elvileg pár mondatos indukció elég hozzá), mégis teljesen más mélységben és intenzitással működik otthon, ágyban fekve, mint a pszichológus kanapéján. Erre egyöntetű visszajelzések vannak, sőt magam is megtapasztaltam - kénytelen voltam feljárni Raffaihoz Pestre Debrecenből. Ennek az az egyszerű oka, hogy a psziché csak akkor engedi meg magának azt a luxust, hogy az énvédő mechanizmusait egy kicsit kikapcsolja, ha biztonságban érzi magát. A szakember végigkíséri a folyamatot (mert végig kapcsolatban vagyunk), és ezzel nem csak biztonságélményt nyújt, de segít elmélyíteni az élményt néhány egyszerű instrukcióval, illetve a reflektív kacsolat, a verbalizálás hozzájárul az átélt élmények tudatosításához, értelmezéséhez. Így működünk, ugyanis: ha kimondom, mi történik, leesik. Egyébként sok minden fölött elsiklanék.
Persze sok élmény nem verbalizálható (szavakban megfogható), ugyanis a pre-, és perinatális élményvilág preverbális, azaz a beszéd megtanulása előtti korszak. Ez érinti a kismama saját magzati és születés körüli élményeinek az újraélését (nagggggyon meg szoktak lepődni a kismamák, amikor testérzetek formájában élik újra, milyen volt magzatnak lenni vagy megszületni), és a babával való kapcsolattartást, hiszen az ő igazi nyelve még az érzések és mozdulatok világa, és a mama sokszor megérzések útján fordítja le magának szavakra azt, amit a baba üzenni akar.
A kapcsolat - mint minden emberi kapcsolat - a fokozatosság elve alapján épül és gyarapodik. Nagyon finom és óvatos az első találkozás, ami legritkább esetben következik be már az első alkalommal. Ugyanis ahhoz, hogy a gyerekünkkel találkozzunk, először át kell rágnunk magunkat a kapcsolatunk útjában álló akadályokon, amelyek nem mások, mint az anyai tudattalanban tárolt félelmek, traumák, elvárások. Ha ezeket rendberaktuk, igazi, torzítatlan találkozás jön létre azzal a gyerekkel, aki ő igazából. Ez csodálatos élmény mindenkinek.


 



2013. április 3., szerda

Szülés utáni depresszió

Szülésfelkészítő csoportokban szoktam találkozni olyan kismamákkal, akik célirányosan nem foglalkoznak pszichológiai kérdésekkel a várandósság folyamata során (legalábbis nem járnak kapcsolatanalízisre :-)). Számomra is érdekes ilyenkor, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket. Az egyik gyakori félelmük a szülés utáni depresszió - vajon őket is érintheti?
Megnyugtatásul azt szoktam erre mondani, hogy ennek vannak előjelei, nem teljesen derült égből villámcsapásként jelentkezik. Érdemes tudatosítani a rizikótényezőket, mert ezekre oda lehet figyelni és ellene lehet hatni - mint mindig, minden tudatosság kérdése. Az alábbiakban közlöm a debreceni klinikai szakpszichológus, Dr. Török Zsuzsa kutatásainak eredményét, amelyet a debreceni Klinikán szülő nők körében folytatott vizsgálat alapján publikált 2010-ben. Mindezt azért, hogy be lehessen azonosítani, ha valaki esetleg a veszélyeztetett csoportba tartozónak érzi magát. Ha időben kér segítséget, nagyon sokat tehet önmaga  - és gyermeke - lelki egészségéért.
"A gyermekágyi lehangoltság esetében rizikótényezőt jelent a nő alacsony iskolai végzettsége, esetleges munkanélkülisége. Veszélyt jelez, ha primipara (először szülő), egyedülálló, koraszülése és műtétes szülésbefejezése volt illetve hozzátartozó nem segítette a vajúdás alatt és szülését szubjektíven nehéznek ítélte." (Török, 2010, 91.o.)