Korai kötődés

Korai kötődésről tartok előadást holnap 10 órától kismamáknak, kisgyermekes anyukáknak Hajdúsámsonban, az Egészségügyi Központ emeletén (Hársfa u. 3-5.). Ízelítőül egy jó cikk (nem én írtam):

http://mipszi.hu/cikk/130815-kotodes
 

És ha nem sikerül "jól" szülni?

Az elmúlt évtizedek medikalizált szülészeti gyakorlatának ellensúlyozásaképp szükség van az olyan cikkekre, amelyek a születés pszichés hatásairól szólnak. Minél többen érzik és tudják a születés körüli bánásmód jelentőségét, annál humánusabb lesz a kórházi gyakorlat. Azt tapasztalom, hogy egyre több kismama kérdőjelezi meg a rutinszerűen alkalmazott  - de sok esetben indokolatlan - oxytocin, gátmetszés, stb. alkalmazását, mert tájékozottak. A felkészültség az, ami  "a rendszer" tehetetlenségi nyomatékával szemben némi egyéni érdekképviseletet tud kifejteni, ami igen fontos, ugyanis a szülő családnak egyedi és megismételhetetlen élményben lesz része. Sokszor apróságokról van szó. Nekem biztos nem jutott volna eszembe a hunyorgó újszülöttemet látva, hogy megkérjem az orvost a villany lekapcsolására, ha nem olvasom Leboyer gyöngéd születéséről szóló könyvét. Senki nem sérült a szakmai kompetenciájában, mindenkinek mindegy volt, hogy mennyi fény van - csak a babámnak nem. Lehetőséget adtunk neki, hogy az szúrós fény és elvakítás helyett nyugodtan megszemlélhesse a világot, amelybe érkezett.
A szülés tervezésének azonban megvannak a maga korlátai. Sok előre nem látható körülmény határozza meg a szülés tényleges lefolyását, úgyhogy ha valahol érvényes a mondás, hogy "ember tervez, Isten végez", akkor itt maximálisan. Mindig óva intem a kismamákat azon felelősség felvállalásától, hogy azt gondolják, hogy a szülés rajtuk múlik. Felesleges bűntudattal terhelik magukat, ha nem minden sikerül úgy, hogy szerették volna. 
A születés a gyerek sorsa. Ugyanúgy, ahogy az élete folyamán végig, segíthetünk neki, támogathatjuk, de nem kímélhetjük meg a nehézségektől. Tervezhetünk neki gyöngéd születést, ha neki nem arra a tapasztalatra van szüksége. Szerintem egy aranyszabály van: tegyünk meg mindent, ami rajtunk múlik és fogadjuk el azt, ami nem.

Mindazonáltal én hiszek abban, hogy a tudás mindig hatalom! A jól informált szülésre készülés akkor is a kontroll-, és kompetenciaérzést ad, ha nem a személyes elképzelések szerint alakulnak a dolgok. A kapcsolatanalízis gyakorlatában azt látom, hogy a lelki folyamataikkal hónapok belső munkájával összhangba kerülő, a szülésre tudatosan készülő kismamák akkor sem élik meg traumatikusan a szülést, ha az beavatkozásokkal terhelt, komplikált szülés volt.
Ami pedig a gyerekeinket illeti: a sérülések óhatatlan részét képezik az emberi életnek, sőt, épp ezek jelentik a fejlődés mozgatórugóit. Ha minden rendben lenne, nem lennénk motiváltak küzdeni, változni, megoldást találni. A születési mintázat  - és ennek jelentőségének ismerete - kulcsot adhat a szülők kezébe azzal kapcsolatban, hogyan segíthetnek a gyerekeiknek.

Mit érez a magzat az anya gondolataiból?

Ezzel kapcsolatos írásom a Szülők Lapja oldalán jelent meg.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis hatása – összefoglaló

Mi sem jelzi jobban az anya-magzat kapcsolatanalízis sikerességét, mint hogy a  megszületett kapcsolatanalízises babák anyukái nagy örömmel írnak élménybeszámolót arról, miben látják a kapcsolatanalízis hatását. Ebből szedegettem össze néhány kulcsszót (a teljesség igénye nélkül).

Anyává válás

Mindig hangsúlyozom, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízis azáltal fejti ki áldásos hatását, hogy „rendezi” az anya érzelemvilágát, az anyává válást befolyásoló tudattalan tényezőket.

„Nekem az analízis a terhességem megéléséhez adott óriási többletet. Már akkor éreztem áldásos hatását. Segített a saját konfliktusaim feloldásában és ennek köszönhetően a felhőtlen babavárásban. Imádtam pocakosnak lenni. Míg mások tehernek élik meg, én az utolsó percig nagyon élveztem. Tudtunk egymással kommunikálni és ez nagyon jó! Ha valami nem volt jó neki, azonnal jelezte.” (Lilla anyukája)

„Tudatos” baba

Tudatosnak tekintjük a magzatot, akivel kommunikálunk az anya-magzat kapcsolatanalízis során. Az a szemlélet, hogy önálló, szuverén személyiségnek tekintjük őket már önmagában is befolyásolja a baba-mama interakciót (anya-magzat kapcsolatanalízis nélkül is), de úgy tűnik, ennél többről van szó.

„Mikor megszületett, már pár órásan, naposan is nagyon értelmesen nézett, úgy, mint aki pontosan tudja, hol van, és miért van pont itt, ezen a helyen, ebben a világban.” (Patrícia anyukája)

„Ma voltunk gyógytornásznál, ahol elcsodálkoztak Lillán, el sem akarták hinni, hogy csak 4 hetes. A gyógytornász hölgy szerint 4 hónapos értelemmel rendelkezik. Figyel, néz, szemlélődik, ért. :)” (Lilla anyukája)”

„Azt éreztem rajta az elejétől, hogy tudja hová érkezett, elmeséltük neki. Persze attól más megtapasztalni, de érzem, hogy ő erre mind emlékezik. Nagyon erős baba, és nyitott a világra. A szemeiben lehet látni, hogy gondolkodik, értelmez, vizsgálgat mindent. Pici testben nagy Lélek lakozik. :)”  Virág anyukája

„A kommunikációnk rendkívüli, Csengén a doktornéni is meglepődik, milyen érdeklődő és kommunikatív, szerintem nagyon gazdag az önkifejező képessége is, és ez biztosan a kapcsolatanalízisnek köszönhető.” (Csenge anyukája)

Ismerősség

Az anya-magzat kapcsolatanalízis az ismerkedést szolgálja. Csoda lenne, ha nem lennének nagy ráismerések a születés után. :-)

„A legszembeötlőbb nekem az analízis "utóéletéről" az, hogy pont úgy néz ki, ahogy egyszer a vége felé egy analízis alkalmával láttam. Apró, törékeny, sötéthajú, kék szemű kisnyuszi. ... Lilla valóban egy saját egyéniség és viszi azt a vonalat, amit odabent megismertem.” (Lilla anyukája)

Traumatikus szülés után

Az anya-magzat kapcsolatanalízis sem garancia arra, hogy ne történjen császármetszés vagy egyéb nem kívánatos élmény. Egyrészt a legszebb és legaktívabb felkészülést is keresztbe húzhatja a beavatkozások rutinszerűsége, másrészt adódhatnak olyan tudattalanban maradt tényezők, amit nem sikerült kioldani, mert mindent nem lehet megoldani. Ráadásul a születés a baba sorsának tükörképe elsősorban, nem mindig befolyásolhatjuk a leglelkesebb munkával sem.

Az viszont fontos, hogy a mama hogy éli meg a szülését annak ellenére, hogy nem a tervezett  vagy elképzelt módon történt. Ebben nagyon sokat segíthet a kapcsolatanalízis folyamata.

„A kapcsolatanalízisnek látom eredményét, de szegény lányt nagyon megviselte a kórház. Enélkül biztos vagyok benne, hogy nehezebb lenne nekünk.” (Lilla anyukája)

„Biztos vagyok benne, hogy nem lennék most ilyen jól (még ha nehéz is két gyerekkel az eleje), ha nincs az analízis.” (Peti anyukája)

(Illusztráció: Viktor Nizovtsev )

Az anya-magzat kapcsolatanalízis hatása - egy anyuka tollából

Újra nagy örömmel olvastam egy anyuka visszajelzését kislánya születése után. Megosztom veletek is. :-)

"A baba-mama kapcsolatanalízis a legjobb dolog ami történhet a baby, anya és apuka között a születés előtt. Lizával már a hasamban is remekül lehetett kommunikálni. Az első nagyobb döntés amit meghozott a neve volt. "Megbeszéltük", hogy mikorra ütemezzük a névválasztást. Liza pedig ficánkolt a hasamban mikor Bubuka helyett Lizaként kezdtem szólítani. A születését is "megbeszéltük". Minden tökéletesen haladt a 39. héten semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy Ő világra kíván jönni ezért a ki-írás napjára ütemeztek magzatvízvizsgálatot. Arra kértem, hogy ne várjuk meg ezeket a zaklatásokat, próbáljunk még előtte ügyesen makkegészségesen megszületni. Nem is csodálkoztam rajta, hogy Liza stílusosan április 11-én világra jött (39 hetes 4 napos volt ekkor). A születése alatt teljesen nyugodt kiegyensúlyozott baba volt. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi történik és kik várják idekint. Császármetszés lett a szülés vége, mikor megmutatták nekem Lizát már nem sírt, hanem vizsgált engem a szülésznő kezéből. Hihetetlen volt de rám szegezte a tekintetét. Az Apukája foghatta meg először, nála sem sírt, csak cuppogott:) A szülést levezénylő Doktor Úr is megjegyezte, hogy régen látott ilyen életerős gyönyörű babát.

Azóta pedig Lizus nap mint nap elkápráztat. Már a szülészeten az ujja köré csavarta az összes ápolót. Nem csak úgy létezett az osztályon, hanem figyelte a körülvevő világot, amit az ápolók és a gyermekorvosok is megjegyeztek. Én pedig büszke Anyukaként nyugtáztam, hogy Liza baba mindenből a leg-leg-leg:) Legokosabb-leghangosabb-legakaratosabb-legkommunikatívabb. Ezek a dolgok meg sem leptek, mert már a hasamban elkezdtük megismerni egymást. 

Az egyezményes jel. 

Megegyeztünk még odabent, hogyha éhes vagy szomjas akkor cuppogással jelezze. A születése napján Apuka ölében azonnal cuppogni kezdett. A mai napig így jelzi nekem a pelenkázón, ha már elég volt a játékból és ideje enni. 

Talpra puszi: 

A szülés után nekem kellett 4-5 hét mire felocsúdtam és elkezdtem alkalmazni azokat a szokásokat amiket a hasamban megbeszéltünk. Ilyen a talpra puszi pelenkázáskor. Már az első alkalomnál boldog mosollyal nyugtázta a rituálénkat. Ami természetesen azóta is tart. 

Madarak 

A kapcsolatanalízis alatt varázsolták el a madarak Lizát. 5 hetes volt amikor a nagyerdőn sétáltattuk. A madárcsicsergésre azonnal felfigyelt. A madarakat azóta is csodálattal nézi. Mikor megtudtuk, hogy Liza szereti a madarakat meg sem álltunk addig míg egy madaras forgót nem szereztünk neki. A kiságyában le sem veszi a szemét a tukánról. Hiába forog mellett a béka és a pillangó Lizát csak a madár érdekli. 

Mi történt azóta? 

Mindenki azt mondja, hogy Liza sokkal okosabb mint a többi két hónapos baba és intelligensebb a tekintete. 6 hetesen elkezdett gőgicsélni. Bekapcsolódik a beszélgetésbe, rámosolyog az emberekre, és csillogtatja a humorérzékét. 

Sír-e az orvosnál? 

Természetesen igen. A csípővizsgálatnál hangosan üvöltött mikor a doktor néni erősebben nyúlt a lábához.Nem csak üvöltött hanem rugdosott is.  A vizsgálat végén pedig röhögve lepisilte a vissza-pelenkázó orvost. Akkor mondta a doktor néni, hogy ilyet ő még nem látott. 

Az oltásainál is visított. Nem a szuri által okozott stressz miatt, hanem mert drasztikusan behatoltak a személyes terébe. Megbeszéltem vele, hogy szuri jön nem fog tetszeni neki, de nem lehet elleni mit tenni az oltást meg kell kapni. Liza csak fél percig üvöltött. Aztán ment minden a maga útján. Az oltás után már mosolyogva gőgicsélt a doktor néninek. 

Engem ez a viselkedés meg sem lepett mert már a hasamban is fontos volt neki a személyes tere és a személyes ideje amikor békén kellett őt hagyni. 

A baba mama kapcsolatanalízissel nagyon könnyen és gyorsan egymásra tudtunk hangolódni Lizával. Megismertük egymás habitusát. Már a születése előtt tudtam mik azok a dolgok amik tetszeni fognak neki, így tudatosan alakíthattam úgy a környezetét és az impulzusokat amik érik őt, hogy a lehető legharmonikusabb legyen. Nagyon büszke vagyok Liza babára, és mérhetetlenül örülök annak, hogy végigcsináltunk Veled a kapcsolatanalízist és a szülésre való felkészülést. 

Köszönöm, hogy segítettél ilyen fantasztikus kapcsolatot kialakítani Lizával, ami nem a születésének a pillanatában indult hanem már jóval előtte."

Mai csecsemőkép

A csecsemőkutatások az alábbiak szerint módosították elképzelésünket a korai személyiségfejlődésről:

„A csecsemők születésüktől fogva kezdik tapasztalni bontakozó önérzékelésüket (sense of self). Eleve úgy vannak megszerkesztve, hogy tudomást szerezhessenek az önszervező folyamatokról. Sohasem élnek át olyan időszakot, amelyben önmaguk s mások nem különülnek el. Sem a kezdet kezdetén, sem a csecsemőkor bármely időpontjában nem keverik össze magukat a másik személlyel. Arra is fel vannak készítve, hogy különlegesen érzékenyek legyenek a külső társas eseményekre, és sohasem élnek át autisztikus jellegű korszakot.

A 2-6. hónapig tartó időszak alatt a csecsemők megszilárdítják önmaguk bensejének (szelfmagjuknak) érzetét, mint különálló, összetartozó, körülhatárolt, fizikális egységet, amely a saját hatóerő, a saját érzelmek és az időbeli folytonosság érzékelésével jár együtt. Nincs olyan szakasz, amelyet valamiféle szimbiózis jellemez. A durván 9-18. hónapig tartó életszakasz elsődlegesen nem arra szolgál, hogy a függetlenség vagy az autonómia vagy az individuáció fejlődésbeli feladatát megoldja – vagyis hogy a gyermek elszakadjon és megszabaduljon az elsődleges gondviselőtől. Ugyanilyen mértékben szolgálja azt, hogy valaki mással interszubjektív egyesülést keressen és teremtsen, amiben ebben az életkorban nyílik lehetősége. Ez a folyamat annak felismerését jelenti, hogy az ember szubjektív élete  - lelki tartalmai és érzelmi sajátságai megoszthatók másokkal. Miközben tehát az elkülönülés sikeresen folyhat a személyes tapasztalatszerzés egyes területein, ugyanabban az időben a másikkal való együttlét új formái is fejlődésnek indulnak a szelfmagunkról szerzett tapasztalat, a szelfélmény más tartományaiban.” (Stern: A csecsemő személyközi világa, 19-20. o.)

Mindez azért érdekes számunkra, anya-magzat kapcsolatanalízissel foglalkozók számára, mert összhangban van azzal az intelligens magzat-képpel, ami munkánk alapja. Elég nagy ellentmondás lenne aközött, ha arra bátorítanánk a kismamákat, hogy bátran merjék megtapasztalni kisbabák egyéniségét, hogy megtapasztalhassa elkülönültségét (Raffai szerint ez prevenciós jelleggel megakadályozza a későbbi pszichotikus zavarokat, így a differenciálódás elősegítése az anya-magzat kapcsolatanalízis egyik legfontosabb célja), és aközött, hogy a klasszikus pszichoanalitikus elméletek (pl. Mahler) szerint a baba első hónapjaiban vagy egyáltalán nincs tudatában létezésének és a környezetével való kapcsolatnak (autisztikus fázis), vagy össze van olvadva az anyával (szimbiózis). Ha a mahleri elmélet megállná a helyét, a babának születésekor vissza kellene zuhannia a fejlődésben (jó nagyot!). Szerencsére a mai kutatási eredmények inkább a fenti idézetben foglaltakat igazolják, tehát van értelme fejleszteni a baba önérzékelését és kapcsolati mintázatait már odabent az anyaméhben is.

A csecsemő szubjektív világa

Kicsit átevezek a postnatális (azaz "születés utáni") területre, ha megosztom a legújabb kutatási eredményeket azzal kapcsolatban, hogy hogyan érzékeli a kisbaba önmagát és a világot, még jóval azelőtt, hogy az élményeit meg tudná figyelni és nyelvi köntösbe öntve meg tudná osztani.
Nincs okunk ugyanis feltételezni, hogy azért, mert e nyelvi bravúrra nem képes, ne szerezne arról tapasztalatot, hogy ő VAN, saját, egységesen megélt testtel, hatóerővel, szándékokkal. Sőt, kísérletekkel igazolható, hogy a baba a fenti képességekkel rendelkezik és ezen élmények jelentik a személyisége alapjait, amit leginkább problémák esetén érhető tetten. Hatóerő nélkül például "bénultság fog el, saját cselekvéseinket idegennek érezzük, úgy tűnhet, elveszítjük uralmunkat a külső hatótényezők felett", a fizikai egység érzékelése nélkül a testélmény széttöredezettsége, a testenkívüliség élménye, a valóság körvonalainak elmosódása léphet fel, a folytonosság érzékelésének hiányában emlékezetkiesések fordulhatnak elő.  Ha nem tanuljuk meg érzékelni érzelmeinket csecsemőkorban, nem érezhetünk életörömet és szétesett érzelmi állapotok léphetnek fel, szubjektív önmegélés nélkül nem tudunk másokkal kapcsolatban lenni, és ez felel a kozmikus magány érzéséért, stb. (Stern)
Hogy fordítható ez le a gyakorlatba? Úgy, hogy gyermekeinknek segíteni kell abban, hogy ezekben a készségekben fejlődjenek. Ha pl. a baba sír - azaz akar valamit, és ehhez tartozóan próbál cselekedni is saját eszköztárának megfelelően -, akkor arra reagáljunk. Ezzel visszajelzést adunk neki arról, hogy érzései, vágyai, szükségletei valóban léteznek, és van értelme ezt megélni és kifejezni, mert annak van hatása. Mindennek ráadásul időbeli lefutása van, tehát alakul a folytonosság-élménye, összhangban a testérzékelésében beállt változásokkal (azaz pl. éhes volt és megéli, hogy ő ezt jelezte, anya őt megértette és közösen tettek valamit, aminek az eredményeképpen megszűnt az a kellemetlen érzés a pociban.)  A "sírni hagyás" nem csak azért káros, mert stresszhormonokat termel a szervezetben, ami tönkreteszi a baba idegrendszerét, hanem azért is, mert nem tesz szert a fent vázolt személyiségmag-építő tapasztalatra. Rengeteg példát írhatnék még, és fogok is, de mára legyen elég ennyi. :-)

(Irodalom: Daniel N. Stern: A csecsemő személyközi világa, Animula Kiadó, ami nem egy csecsemőgondozási, vagy csecsemőnevelési könyv, tehát csak annak ajánlom, aki mélyen bele akar menni a pszichológiai részébe és érti a szakzsargont... :-))

Interjú az anya-magzat kapcsolatról a Klub Rádióban

Május 17-én 21 órától a Klub Rádió riporterével beszélgetek az anya-magzat kapcsolatról.

Születés Hete 2013 Konferenciaelőadások

Szülésfelkészítés az anya-magzat kapcsolatanalízis gyakorlatában

Szülésfelkészítő tanfolyamokon való részvételre több lehetőség is van (további információ a linkgyűjteményben "Szülésfelkészítés" néven található), illetve mind a Klinika, mind a Kenézy tart "papás szülésre" való felkészítést, ami elsősorban a kórházi protokollal, körülményekkel és helyszínnel való ismerkedést teszi lehetővé. Ahány ház, annyi szokás-  minden szülésfelkészítő program más szempontokat tart szem előtt, és mindezeknek külön-külön megvan a létjogosultsága. Én arról mesélek most, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízisben hogyan történik a szülésre/születésre való felkészítés.

Egyrészt a szülésre és a születésre is készülünk - azaz a baba és a mama hangolódik lelkileg (ez a kapcsolatanalitikus felkészítés legfőbb "csapásiránya"). Van, amikor a babának van inkább segítségre szüksége (például mert megrémíti a gondolat, hogy véget ér az édesanyjával a kapcsolat), van, amikor az anyát kell segíteni abban, hogy el tudja engedni a gyermekét.
Ez a folyamat is egyéni dinamikát követ, de immár rögzített programon keresztül, melynek tartalmát Dr. Raffai Jenő dolgozta ki. Összesen 8-9 alkalom folyamán (amiben már az apukák is aktívan részt vesznek) olyan szövegek felolvasására - és a babának való elismétlésére - kerül sor, amelyekből a baba megtudja, mit is jelent az, hogy megszületik, részletesen megismeri ennek a folyamatát, tájékoztatják arról, mi fog vele történni a születés után, illetve számos alkalom érzelmileg segíti a búcsúzkodást. A szülés traumatikus volta sokszor abból adódik, hogy a babának fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Ennek a szorongásnak elejét lehet venni azzal, ha az  - egyébként is megterhelő - események abba a biztonságos keretbe vannak helyezve, hogy "na, ez az, amiről beszéltünk".  Az anya-magzat kapcsolatanalízis során is beszélünk praktikus dolgokról, de elsősorban azzal a célzattal, hogy a kiszámíthatatlan szülésben minél több kiszámítható és ismerős faktor legyen, ezzel csökkentve az anya félelmét a szüléstől. Nem titkolom sosem, hogy a minél háborítatlanabb szülés pártján állok, mert szerintem lélektanilag ez szolgálja legjobban az anya és a baba érdekeit, de mindig abban támogatom a kismamákat a közös munka során, hogy a saját álláspontjukat alakítsák ki abban, hogy számukra mit jelent a biztonság, az orvosuk iránti bizalom.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis folyamata

Az anya-magzat kapcsolatanalízis folyamat. Annak a folyamata, ahogy egy nő bejárja az anyaságra készülődés stációit és ahogy kapcsolatot épít a babájával. Az elmúlt évek tapasztalata alapján kirajzolódott ennek az útnak egy olyan forgatókönyve, ami alapján jól körülírható szakaszokról beszélhetünk (még akkor is, ha ezek - természetesen - át is fedik egymást).

1. Anyai krízisállapot
Ideális esetben ez a szakasz nincs, de ha egy várandós anya egyedül marad a gyermekével, gyászol, vagy bármilyen súlyos környezeti konfliktus uralja az érzelmeit, gondolatait, akkor ezzel kell foglalkoznunk - mert úgyis ez jelenik meg a tudattalannal folytatott munkában is. A baba érdekeit is az szolgálja, ha az anya stabilizálódik, tehát - bár nem közvetlenül, mégis - a krízisintervenció is a baba-mama kapcsolat építéséhez járul hozzá.

2. Anyai pre-, és perinatális élmények reaktiválódása
A gyermekvállalás kinyitja azt az idői kaput, amelyben újra kapcsolatba léphetünk saját gyermeki énünkkel - mindig saját gyermekünk aktuális életkorának megfelelően. Várandósság alatt saját magzati és születés körüli élményeink válnak hozzáférhetővé. Teljesen egyénfüggő, hogy a kapcsolatanalitikus folyamatban ezeknek a saját élményeknek az újraélése és átdolgozódása mennyi időt és energiát vesznek igénybe. Az anya ideális fogantatási és születési körülményei esetén csak jelzésértékkel jelennek meg és a méhhel, illetve a babai környezettel való ismerkedést segíti az "ismerősség-érzés" felkeltésével. Ha azonban történt magzati traumatizáció - mérgezésélmény, fenyegető abortusz-, vagy vetélés, transzgenerációs hatások, nehéz szülés, stb. formájában-, akkor kifejezetten terápiás hatású a saját élmények megjelenése mind a mama, mind a baba szempontjából. Ilyen szempontból egyedülálló gyógyulási lehetőség nőnek lenni, azt kell, hogy mondjam. :-) És hogy miért jó ez a babának? Minél "tisztább" az anyai rendszer, neki annál tehermentesebb a lét. Még ha nehéz dolgokkal, érzésekkel is kerül kapcsolatba az anya a munka során, akkor is elkülöníthető a baba számára, hogy az az anya dolga, nem őt kell, hogy terhelje. A feldolgozatlan traumák tudattalan félelmek formájában így is-úgy is megjelennek. (A szüléstől való irracionálisan nagy félelmek többsége ilyen okokra vezethető vissza.)

3. Kapcsolatteremtés a babával
A fentiek alapján érthető, hogy miért jelenik meg legritkább esetben azonnal a kisbaba. Az ismerkedés is folyamat és fokozatosan megy végbe. A fokozatosságot képileg is kifejezi az, hogy gyakran csak bizonyos testrészei jelennek meg először a babának (csak a karját, lábát vagy popsiját látja az anya), háttal áll vagy alszik. Előfordul a bizalmatlanság, de legalábbis az óvatos bizonytalanság, hogy "hát te meg ki vagy és mit keresel itt?" :-O. Én abban támogatom a kismamákat, hogy tartsák tiszteletben a baba ismerkedési tempóját és határait. A méhben ő van otthon, ezt nagyon gyakran ki is fejezik a kisbabák - és természetesen boldogan vezetik körbe az anyukájukat, ha feloldódtak, ahogy a félénk kisgyerekek szoktak. Csodálatos élmény végigkísérni azt a folyamatot, aminek a végén már csak az elvárásoktól és félelmektől mentes tiszta szeretet nyilvánul meg a baba és a mama közt. A kapcsolatfelvétel ekkor már "csak" az örömteli együttlétről szól. Az ideális az, ha idáig eljutunk, mire a finish-be érünk.

4. Szülés-, és születésfelkészítés
Ez a  - 35-37. hét körül kezdődő szakasz - teljesen más módszertannal zajlik. Míg eddig viszonylag szabad teret adtunk a tudattalan történéseknek, és csak figyeltük, hogy mi történik, a szüléshez közeledő időszakban célirányosan keressük a babát, hiszen pontosan tudjuk, mit szeretnénk vele megbeszélni. Dr. Raffai Jenő dolgozta ki annak a 9 alkalomnak a tematikáját, amelyen szisztematikusan végigmegyünk a születéshez szükséges elszakadási folyamaton és ellátjuk a babát az elindulását megkönnyítő információkkal. 
Bár van verbális része is a szülésre készülődésnek, a kapcsolatfelvétel mélységében átélt szövegek az anya érzelmi felkészülést is segítik, ami megint csak - áttételesen, de hatásában nézve mégiscsak közvetlenül - befolyásolja, hogy a baba milyen zökkenőmentesen jöhet világra.

A születés jelentősége a lelki élmények alakulása szempontjából

Arról már írtam, hogy a születés mintázata és a személyiség összefügg. Ennek sok oka lehet, és sokféleképpen magyarázható, de számomra nagyon érzékletes modellt alkotott Stanislav Grof a Sűrített Élmény (Condensed Experience) Rendszerével. Ebben azt az - egyébként más pszichológiai iskolák megfigyelései által is igazolt - pszichés működést ragadta meg, hogy egymáshoz hasonló tapasztalatok mentén éljük az életünket és tulajdonképpen ez a specializált összeválogatás adja a személyiségünk összességét.
Ő ezt így magyarázza:

„Az érzelmileg releváns emlékeket nem elszigetelt lenyomatok mozaikjaként tároljuk a tudattalanban, hanem összetett, dinamikus konstellációként. (...) A COEX-rendszer érzelmi töltésű emlékekből áll, amelyek életünk különböző korszakaiból származnak, és amelyek hasonlítanak egymásra az érzelmi minőségek vagy az általuk okozott testérzések terén. Minden sűrített élménynek van egy alaptémája, amely minden egyes rétegét áthatja és a közös nevezőjét jelenti. Az egyes rétegekben az alaptéma különböző variációit találjuk meg, amelyek az illető életének különböző szakaszaiban történtek. Egy konkrét egyén tudattalanja több sűrítettélmény-rendszert is tartalmazhat. Ezek száma és központi témák természete meglehetősen eltér a különböző embereknél.” (Grof, 2008, pp.51-52.)

Ez körülbelül annyit tesz, hogy amilyen a kezdet, olyan a folytatás, mert az első intenzív, érzelmileg jelentős tapasztalat határozza meg a későbbi ingerek fogadását és értelmezését. Ezért lesz a születés olyan alapminta, egy olyan erős alapélmény, amihez hozzárendelődnek a később életesemények és érzelmi élmények.

„Minden sűrítettélmény-konstelláció a születés traumájára rakódik rá, és annak egyik vonatkozásához kapcsolódik. A biológiai születés élménye olyan összetett jelenség, és olyan gazdag érzelmekben és testérzésekben, hogy prototipikus formában tartalmazza a legtöbb elképzelhető sűrítettélmény-rendszer elemi témáit." (Grof, 2008, 53.o.)

Előadás az anya-magzat kacsolatanalízis gyakorlati tapasztalatairól

A Születés Hete keretében megrendezésre kerülő "Szemünk fénye a gyermek" konferencián előadást tartok a baba-mama kommunikációról a várandósság alatt. Az alábbi témákról lesz szó:

• A pre-és perinatális korszak jelentősége (mind az anya, mind a baba szemszögéből)
• Az anya-magzat kapcsolat jelentősége – a legkoraibb kötődés
• Az anya-magzat kommunikáció formái és lehetőségei
• Az anya-magzat kapcsolatot befolyásoló tényezők
• Az anya-magzat kapcsolat alakulásának folyamata gyakorlati tapasztalatok alapján

A konferencia a Debrecenben, a Simonffy utcai Ifjúsági Házban  2013. május 9-én lesz 9 órától kb. 15 óráig. A részvétel ingyenes!

Tervezett további előadások:

• „ Sorskönyv” – avagy hogyan befolyásolja a szülők sorsa  a születendő gyermek életútját?  (Kövesi Péter életmód tanácsadó, szakíró) 
•  A háborítatlan szülés (Ferenczi Bea pszichológus, dúla) 
•  „Mi végre születnek manapság gyerekek?” - a gyermek helye, szerepe, feladatai a mai családban (Dr. Balogh Klára család-  pszichoterapeuta) 
• A korai szülő-gyermek kapcsolat jelentősége a személyiség fejlődésében (Dr. Pethő Csilla klinikai szakpszichológus)

Az anya-magzat kapcsolatanalízis lényege

Mivel mostanában szintetizáló, összegző fázisban vagyok, gondoltam itt is elmondanám, mi szűrődött le bennem a kapcsolatanalízisről az elmúlt 3-4 évben.Tehát.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis módosult tudatállapotban végzett egyéni pszichés munka, melynek során a kismama speciális szempontból (a várandósága kapcsán) lép kapcsolatba a tudattalan folyamataival annak érdekében, hogy az anyasága kibontakoztatása mentén megismerje a kisbabáját és kölcsönös kommunikációval ezt a kapcsolatot folyamatosan építse és a magzat személyiségfejlődését elősegítse.

Módosult tudatállapot alatt nagyon szolid relaxált állapotot kell elképzelni. A kismamák énhatárai annyira fel vannak puhulva, hogy mindenféle meditációs-imaginációs előélet nélkül is szuperül működik a módszer. Bátran állíthatom, hogy nagyon mély, maradandó és megismételhetetlen élményekben szoktak részesülni a kismamák, melyek hitelességét pár alkalom után már nem szokták kétségbe vonni. Van, aki egy darabig küzd a kérdéssel: lehet, hogy ez az egész csak az én fantáziám szüleménye? A legtutibb válaszom erre az szokott lenni, hogy "na de miért pont ezt képzelted?" De csak akkor szoktak nekem teljesen hinni a szkeptikusok, amikor olyat látnak/éreznek, amit soha az életben nem tudtak volna kitalálni maguktól, vagy azért, mert szokatlan az élmény, vagy azért, mert szöges ellentétben van a vágyaikkal, sőt még a félelmeikkel is (mert ugye ez is megjelenhet élményként).
Hiába látszik technikailag egyszerűnek a kapcsolatfelvétel (elvileg pár mondatos indukció elég hozzá), mégis teljesen más mélységben és intenzitással működik otthon, ágyban fekve, mint a pszichológus kanapéján. Erre egyöntetű visszajelzések vannak, sőt magam is megtapasztaltam - kénytelen voltam feljárni Raffaihoz Pestre Debrecenből. Ennek az az egyszerű oka, hogy a psziché csak akkor engedi meg magának azt a luxust, hogy az énvédő mechanizmusait egy kicsit kikapcsolja, ha biztonságban érzi magát. A szakember végigkíséri a folyamatot (mert végig kapcsolatban vagyunk), és ezzel nem csak biztonságélményt nyújt, de segít elmélyíteni az élményt néhány egyszerű instrukcióval, illetve a reflektív kacsolat, a verbalizálás hozzájárul az átélt élmények tudatosításához, értelmezéséhez. Így működünk, ugyanis: ha kimondom, mi történik, leesik. Egyébként sok minden fölött elsiklanék.
Persze sok élmény nem verbalizálható (szavakban megfogható), ugyanis a pre-, és perinatális élményvilág preverbális, azaz a beszéd megtanulása előtti korszak. Ez érinti a kismama saját magzati és születés körüli élményeinek az újraélését (nagggggyon meg szoktak lepődni a kismamák, amikor testérzetek formájában élik újra, milyen volt magzatnak lenni vagy megszületni), és a babával való kapcsolattartást, hiszen az ő igazi nyelve még az érzések és mozdulatok világa, és a mama sokszor megérzések útján fordítja le magának szavakra azt, amit a baba üzenni akar.
A kapcsolat - mint minden emberi kapcsolat - a fokozatosság elve alapján épül és gyarapodik. Nagyon finom és óvatos az első találkozás, ami legritkább esetben következik be már az első alkalommal. Ugyanis ahhoz, hogy a gyerekünkkel találkozzunk, először át kell rágnunk magunkat a kapcsolatunk útjában álló akadályokon, amelyek nem mások, mint az anyai tudattalanban tárolt félelmek, traumák, elvárások. Ha ezeket rendberaktuk, igazi, torzítatlan találkozás jön létre azzal a gyerekkel, aki ő igazából. Ez csodálatos élmény mindenkinek.


 

Szülés utáni depresszió

Szülésfelkészítő csoportokban szoktam találkozni olyan kismamákkal, akik célirányosan nem foglalkoznak pszichológiai kérdésekkel a várandósság folyamata során (legalábbis nem járnak kapcsolatanalízisre :-)). Számomra is érdekes ilyenkor, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket. Az egyik gyakori félelmük a szülés utáni depresszió - vajon őket is érintheti?
Megnyugtatásul azt szoktam erre mondani, hogy ennek vannak előjelei, nem teljesen derült égből villámcsapásként jelentkezik. Érdemes tudatosítani a rizikótényezőket, mert ezekre oda lehet figyelni és ellene lehet hatni - mint mindig, minden tudatosság kérdése. Az alábbiakban közlöm a debreceni klinikai szakpszichológus, Dr. Török Zsuzsa kutatásainak eredményét, amelyet a debreceni Klinikán szülő nők körében folytatott vizsgálat alapján publikált 2010-ben. Mindezt azért, hogy be lehessen azonosítani, ha valaki esetleg a veszélyeztetett csoportba tartozónak érzi magát. Ha időben kér segítséget, nagyon sokat tehet önmaga  - és gyermeke - lelki egészségéért.

"A gyermekágyi lehangoltság esetében rizikótényezőt jelent a nő alacsony iskolai végzettsége, esetleges munkanélkülisége. Veszélyt jelez, ha primipara (először szülő), egyedülálló, koraszülése és műtétes szülésbefejezése volt illetve hozzátartozó nem segítette a vajúdás alatt és szülését szubjektíven nehéznek ítélte." (Török, 2010, 91.o.)

Felkészülés a szülésre - ELŐADÁS ÉS BESZÉLGETÉS

Ismét előadást tartok a szülés és születés pszichológiai vonatkozásairól január 22-én, kedden, 11 órától a Damjanich utcai Fecsegő és Tipegő Családi Napköziben. További információért KLIKK.

Újabb sikertörténet :-)

Ismét levelet kaptam... :-) Gyönyörű összefoglalása, hogyan hathat a baba és a mama viszonyának alakulására az anya-magzat kapcsolatanalízis.
Természetesen ehhez a mi prenatális munkánk nem lenne elég, kell hozzá egy kellően empátiás anyai magatartás is.
És hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Talán sosem fog kiderülni. :-) Egyrészt, aki belevág a kapcsolatanalízis több hetes-hónapos folyamatába, kellően elkötelezett abba az irányba, hogy pszichológiailag tudatosan nevelje a gyermekét, és lehet, hogy egyébként is nagyon odafigyelne. Másrészt mindez tanulható: a baba személyiségének megismerése, elismerése, az azzal való összehangolódás képessége fejleszthető, még ha mi nem is ilyen anyai mintát kaptunk.
Akárhogy is, íme, ide lehet eljutni:

"A születéssel kezdeném:

Egy héttel túlhordtam Abigélt. Az utolsó nap, amikor orvosnál voltunk, azt mondta , hogy következő nap úgy menjünk, hogy már nem enged haza. Ekkor még elmentünk egy kapcsolatanalízisre, hogy megtudjuk, hogy mi az oka annak hogy még nem született meg. Az analízis során végig azt mondta Abigél hogy ne izguljak minden rendben lesz, majd Ő tudja azt hogy mi a legjobb Neki! Egy kicsit szomorú lettem, mert hibásnak éreztem magam a kialakult helyzet miatt, aztán amikor hazaértünk, akkor elkezdtem azon gondolkodni hogy az egész várandósság alatt Ő teljesen megbízott bennem és én is Benne, akkor ez a helyzet miért lenne kivétel?! Ezt éreztettem Vele és mondtam is Neki, hogy teljesen Rá bízom a születésének módját és bízok abban, hogy Ő jobban tudja, mint én.
Másnap a kórházban a vizsgálatok után kiderült hogy a méhlepényben már nincs elég vér és oxigén, ezért nem tudna a Pici megszületni!! Így császármetszéssel született! Teljesen biztos vagyok abban, hogy Ő tudta, hogy nem tud megszületni, ugyanis a kis feje sem volt beékelődve, illetve amikor mondtam neki hogy akkor most meg fog születni, és a doktorbácsi kiveszi a pocakomból, akkor nagyon rugdosódott, jelezve, hogy boldog!!Mikor megszületett és elkezdtem beszélni hozzá rögtön megnyugodott!

Szülés után:

Szülés után 2 órával hozták először  és azonnal szopcsizni kezdett. A nővérek el voltak ájulva hogy ilyet még nem láttak,hogy ennyire ügyesen szopcsizik egy 2 órás baba! Azt is mesélték hogy az újszülött osztályon azt figyelték, hogy mennyire figyelmes, mindent megnézett, minden érdekelte!

Itthon:

-Már újszülött korától mindenki azt mondja hogy a tekintete milyen értelmes,sokkal fejlettebb mint a vele egykorú babák.
-Mindent megért, amit mondok Neki, ameddig be nem fejezem érdeklődve néz és megérti amit szeretnék. Mindig mindent elmagyarázok, elmondok neki, azt is hogy mi miért történik stb.
-A 6 hetes csípővizsgálat előtt is elmondtam hogy hová megyünk és mi fog történni, ott is magyaráztam Neki, hogy szépen engedje el a lábát és nem fog fájni stb. egy hangja sem volt (rajta kívül mindenki ordított), megengedte, hogy a doktornéni megcsinálja és ennyi.
-Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott Baba.
-Ami ugyancsak mindenkit meglep, hogy nem sír (kivétel, ha nagyon éhes), amikor valami kellemetlen Neki akkor nyögdécsel és megkeressük a baj forrását.
-Amikor valamit csinálok akkor elmondom Neki hogy mit csinálok, és szép türelmesen elvan addig, amíg nem tudok Vele foglalkozni. Amikor már nyögdécsel mert sokáig tart, akkor mondom hogy még ezt vagy azt még meg kell csinálnom és utána felveszem,akkor ismét megnyugszik és vár, de amit megígérek, azt teljesítem, tehát ha azt mondom hogy még 2 tányért elmosogatok, akkor az nem 200 tányér hanem 2, így tudja hogy azt megcsinálom és az Övé vagyok.

-2 hetesen már tudatosan mosolygott, azóta is állandóan fülig ér a szája, mindenki azt mondja hogy még nem látott ilyen mosolygós, vidám babát.
- 4 hetesen már gőgicsélt.
-10 hetesen felfedezte a kezét, úgyhogy mindent fog és érdekli.
- már a pocakomban is, amikor rossz kedvem volt, akkor Ő izgett-mozgott rugdosott, azóta is ezt csinálja és még nevet hozzá hogy felvidítson.
-nappal keveset alszik, amikor fent van akkor mindent együtt csinálunk, játszunk, főzünk, vasalunk, bármit meg lehet Vele csinálni
-2 hónapos volt, amikor 1hétig voltunk a nagyszülőknél, ugyanúgy viselkedett, aludt, mint itthon, nem zavarta a környezetváltozás, tudta, hogy jó helyen és biztonságban van
-ami a legjobb volt és a mai napig is az, hogy a mi kapcsolatunk nem a születésével kezdődött, mi már ismertük egymást előtte,és ezt mindketten tudtuk, nem kellett egymáshoz szoknunk. Minden gondolatát tudom, mindig tudom mire van szüksége!
-a kapcsolatunk alapja azóta is a bizalom, ha azt mondja, hogy nem éhes,álmos akkor azt tiszteletben tartom és tudom hogy Ő tudja, hogy mi a legjobb Neki!
-nagyon bújós Baba, nagyon nagy szüksége van a közelségre, hogy érezze a szeretetet, ezt is tudtuk már az analízis alatt, hiszen ott is mindig bujkált és sokat bujócskáztunk.
-látszik a szemén hogy ha valamit csinálok Vele vagy Neki, azt megköszöni és hálás érte.

Lehet hogy ha nem az én gyerekem lenne el sem hinném amiket leírtam!!Remélem a következő várandósságom alatt is eljutok Hozzád!!Azóta is mindenkinek mondom és minden kismamának ajánlom hogy járjon a babájával analízisre, mert ez egy olyan élmény ami csak a kettőjüké, megismételhetetlen és a születés utáni hatások egyértelműek!!!Nem azért mert az én Kislányom de Nála jobb, nyugodtabb Babát senki nem tud kívánni magának!"