Üdvözöllek!

Az alábbi bejegyzések az anya-magzat kapcsolatanalízissel és a pre-, illetve perinatális (azaz a születés előtti és születés körüli) pszichológiával kapcsolatos kérdéseket fejtegetik - szubjektív formában. Egy részük a szakirodalom magamon történő átszűrése, néhány bejegyzés pedig a témával kapcsolatos saját élményeim megosztása - kizárólag informatív - és semmiképpen nem ömlengős - céllal.

Kérdéseidet, véleményedet szívesen veszem vagy nyilvánosan, a bejegyzések alatt található "Megjegyzés"-re kattintva, vagy személyesen az evegvari@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben még tudatosabban szeretnéd a méhedben fejlődő babával ápolni a kapcsolatot, vagy meg szeretnéd vitatni valaki hozzáértővel azon kérdéseidet, amelyek talán éppen blogom olvasása közben merült fel benned, a lap alján megtalálhatod az országban működő szakemberek elérhetőségét.

2016. július 19., kedd

Szoptatás szabadon Debrecenben - Fotókiállítás

Szoptatás szabadon, Debrecenben címmel fotókiállítás nyílik a Szoptatás Világnapján, augusztus elsején a Fórum Bevásárlóközpontban. 
A város legjobb baba-és kismamafotósai vállalták, hogy megörökítenek nyilvános helyeken, szabadon szoptató édesanyákat a babájukkal, hogy így népszerűsítsék a szoptatást és a szabad szoptatásért indított debreceni programot, amelyben éttermek, kávézók, sport-és kulturális intézmények vállalták, hogy náluk bármikor szoptathatnak az édesanyák. 

További információk: www.szoptatasbarat.hu és facebook.com/szoptatasbarat

A kiállítás megnyitó helyszíne: Fórum Debrecen
4029 Debrecen Csapó utca 30.
Időpont: 2016. augusztus 1. 17 óra

Programok: 
- Maminbaba hordozós latin fitness bemutató
- Kerekasztal-beszélgetés a szabad szoptatásról Krajcsi Nikolett színésznővel, Dr. Fehér Boglárka laktációs szaktanácsadóval és Nagy Zsófiával, a Szoptatásbarát program elindítójával
- Játszósarok a kicsiknek

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt!


Mi az anya-magzat kapcsolatanalízis?

Az anya-magzat kapcsolatanalízis általam alkotott meghatározása a következő: Módosult tudatállapotban végzett egyéni pszichés munka, melynek során a kismama speciális szempontból (a várandósága kapcsán) lép kapcsolatba a tudattalan folyamataival annak érdekében, hogy az anyasága kibontakoztatása mentén megismerje a kisbabáját, és kölcsönös kommunikációval ezt a kapcsolatot folyamatosan építse és a magzat személyiségfejlődését elősegítse.
A baba-mama kapcsolat az anya intrapszichés konfliktusainak, elakadásainak a feloldódása mentén fejlődik, ezáltal valódi ismerkedés történik, nem az anyai vágyak és fantáziák kivetítéséről van szó. Ezeknek a projekcióknak a felismerése és visszavonása kívülálló szakember segítségét igénylik.
Szupportív, azaz támogató folyamatról van szó, nem feltáró terápiáról: Az anya-magzat kapcsolatanalízis egyrészt rendkívüli „lehetőség a tudattalan folyamatok korrekciójára, az anya és magzata kapcsolatának fejlesztésére és az analízisben résztvevők személyiségének fejlesztésére” (Gergely, 2008), ugyanakkor sok mindent nem most kell/lehet megoldani.
A módosult tudatállapotban végzett munka azért játszik központi szerepet a módszerben, mert az anya testérzetek formájában tárolt magzati élményeihez csak így lehet hozzáférni. Különbség van az intrauterin analógiás gondolkodás és az extrauterin kognitív gondolkodás között: későbbi életünkben képtelenek vagyunk szándékosan reprodukálni az eme időszakból származó emlékeinket. Az emlékek testi szinten léteznek, ám tudatos dekódolásuk közvetlenül nem lehetséges. (Tassin, 1998, idézi Blazy, 1998; Raffai, 1999) Az anya és magzata között mediátorként működnek azon testérzetek, melyek az anya saját intrauterin életének élményvilágát is magukba foglalják. Ezek a testérzetek aztán áttevődnek a magzatra, mint fizikai reprezentációk és így adják szelfünk magjait. (Raffai, 1995, 1999).

2016. június 22., szerda

Kit kérdezzek?

Van az a helyzet, amikor nem vagyunk elég rosszul ahhoz, hogy pszichológushoz menjünk, és egy baba mellett nem is megoldható, hogy menjünk egyáltalán, de azért jó lenne értő füleknek kiönteni a szívünket.
Vagy legalábbis valakinek, aki tud abban együtt érezni, hogy miért borultunk ki a terhességgel járó változásoktól, a szülés körül történtektől, a kialvatlanságtól, gyereksírástól, anyóstól, és a "sz...anyavagyoktól".
Erre való az ingyenes szolgáltatásként igénybe vehető (normál tarifán hívható) Emma Vonal.

2015. november 15., vasárnap

Könyvajánló az anyák szerepéről a személyiségfejlődésben, a korai kötődés jelentőségéről az emberré válásban

2015 novemberében került megrendezésre Budapesten Trauma és Bonding címmel az a szakmai rendezvény, ahol újabb és újabb szakmai érvek kerültek elő annak érdekében, hogy az újszülötteket ne válasszák el édesanyjuktól, mert ennek messzemenő pszichológiai és társadalmi következményei vannak.
A téma még mindig önálló létjogosultsággal bír annak ellenére, hogy Bagdy Emőke 1977-ben (!) megjelent könyve kutatásokkal igazolja, hogy az aranyórának, a születés utáni időszaknak különös jelentősége van, nem csak a babára, de az anyára nézve is. Úgy látszik, hogy ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.
A Családi szocializáció és személyiségzavarok ingyen letölthető. Szívből ajánlom mindazoknak, akik meg akarják érteni, mire van szüksége a fejlődő embergyereknek ahhoz, hogy lelkileg egészséges, empatikus, rugalmas, énerős felnőtté váljon.

2015. november 10., kedd

A babázó apák boldogabbak és energikusabbak

Bagdy Emőke idézi Kopp Mária kutatását, amely "rávilágított arra, hogy a pici babával foglalatoskodó apákban megnő a vitális erő, és a testükben felszaporodó hormonoknak köszönhetően a hangulatuk is pozitív irányba változik. A kedvező biológiai változások miatt Kopp Mária azt üzente minden gyakorló és leendő apukának: Pelenkázz, és tovább élsz!"
(Elixír magazin 2014. december, Bagaméri Viki: "Családban marad?" - interjú Bagdy Emőkével, 13.o.)

2015. október 31., szombat

Várandós nők álmairól

A kismamák többsége azt tapasztalja, hogy megélénkül álomélete. Nem véletlenül van ez így: a várandóság többek sorsára kiható átalakulással jár lélektani szempontból is. Ennek a lelki történésnek kísérője és sokszor egyenesen előmozdítója az álomtevékenység.
A jungiánus pszichológia - mely irányzat kiemelt figyelmet szentelt az álomszimbolikának - egyik nagy alakja, Marie Louise von Franz az alábbiakat  meséli egy előadásában:(The Feminine in Fairy Tales, Spring Publications, 1974):

Terhes nők összegyűjtött álmaiból Carol Baumann kimutatta, hogy abban viszonylag gyakori a szálak és a szövés motívuma.
Egy álom a saját praxisomból: Egy várandós asszony azt álmodta, hogy egy csapat nő kísérte a hajóra, noha azt kérte, hogy a férje vigye. Akkor megjelent egy nagyon jó benyomást keltő asszony és egy vég selymet mutatott neki azt mondván, hogy az úgy van fésülve, hogy a szálak az egyik, majd a másik irányba mennek, ezzel kaméleonszerű hatást keltenek. Kliensem ezt nagyon jelentősnek érezte. Aztán két fiatalasszony vezette kézen fogva a hajó felső részére.
Negatív anyakomplexuma kissé megnehezítette ennek az asszonynak, hogy terhességét helyesen élje meg, ezért tudattalanja teljesen az anyai szintre koncentrálódott, hogy egyengesse a szülés eseménye felé.
A foganás és szülés misztériuma a mélyben fonás-szövés képzetét érinti – művészi női munka, amelyben rendbe tagolódik az, ami eleve adva van. (…) Tudjuk, hogy minden ember komplex faktor, nevezhetnénk olyan szövedéknek, amelynek összessége neki egy-egy őse, mind testi, mint pszichikai értelemben, ámbár egy bizonyos új egységet is képez. Indiában a szálak a karma szálai és minden ember az istenség nagy szövedékének a része. Nyugaton a nemzedékek láncolatát emlegetik, vagy azt a fonalat, amely egy családon végighúzódik. Amiképp a szövetben a szál újra és újra visszatér ugyanarra a sorra – a felbukkanó majd újra eltűnő örök fonál – úgy jönnek és mennek az emberek és mindig ugyanaz a szál fut át. Sőt az indiaiak úgy vélik, hogy megszámolhatják az inkarnációk láncszemeit.
A szövés-fonás motívuma Franz szerint tehát az új emberi lény emberi alakba öltözését fejezi ki, ahogy a szálak újonnan illeszkednek egymásba.


A gyermek örökletes előzetes adottságokból egyedi egésszé keveredik, ennek titka lengi be a szövés képét. A nő ehhez tudatosan semmivel nem járul hozzá, mégis egész lénye, lelkének közepe szorgosan munkál ezen a nagyszerű művön. E tekintetben úgy látszik, döntően fontos a magzat szempontjából, hogy a terhesség korai szakaszában a kismama fantáziájának főszereplője a kicsi legyen. Ha egy várandós anya sokat gondol kisdedére, akit a szíve alatt hord, imádkozik érte, képzelete körülötte forog, akkor ez a tevékenység jó táptalajt készít abban a valóságban, amelybe majd csemetéje beleplántálódik. Természetes dolog, hogy az anya figyelmét a fejlődő magzat köti le, többet szeretne tudni róla, ami kaméleon hatással van az anya érzéseire. Ez a nő, aki egyetemi végzettségű, ugyancsak büszke arra, hogy neki úgy, egyebek között van gyereke, vagyis utolsó hónapig dolgozhat. Én azonban úgy vélem, hogy valójában túl keveset foglalkozik gyerekével. Negatív anyakomplexusából adódóan nem érezte azt, hogy érzelmi várakozásának most a szövés felé kellene fordulnia. Álmának ez az alapja, elébe tárja, milyen pszichikus magatartás volna most szükséges.

2015. október 26., hétfő

Egy anya-magzat kapcsolatanalízis tapasztalatai

Köszönöm az újabb visszajelzést közös munkánkról!

A kisfiúnk születésének története:
A 24. terhességi héten kerültem kapcsolatba Végvári Edittel édesanyám által, aki jómaga is pszichológus, s ő ajánlotta nekem Raffai Jenő könyvét, a Lelki köldökzsinórt. A könyvben leírt élmények nagyon megtetszettek, s úgy döntöttem, hogy én is szeretnék egy ilyen meghitt kapcsolatot a magzatommal, illetve nem titkolt reményem volt, hogy a születést, szülést, - ami október 06. napja lett volna a számítások szerint -  is megkönnyítsem magam és a babám számára, úgyhogy már mindketten felkészülten nézzünk elébe.
A kapcsolatanalízis során átéltem a saját születés élményemet, illetve az első alkalmat kivéve sikerült kapcsolatba lépni a kisfiammal, aki képes üzeneteket küldött számomra. Most az egyes terápiák élményét nem elemzem, hanem a szülés leírása során térek ki a fontosabb momentumokra.
Az utolsó együtt töltött alkalommal rákérdeztem a babámnál, ami a 36. terhességi héten volt, hogy készen áll-e a születésre, s a válasz igen volt. Ennek igen megörültünk. Illetve megkérdeztem, hogy van-e akadálya a megszületésének, mert emiatt tele voltam aggodalommal. A válasz nem kecsegtetett semmi jóval. A kisfiam olyan képet küldött, amit csak utólag tudok értelmezni. A kép szerint nem fog átférni a medencémen, de nem tudtam értelmezni, hogy a fejkörmérete miatt vagy más okból. A legutolsó ultrahangon, ami a születése előtti napon volt, biztosítottak róla, hogy átlagos BPD-je van, 94 mm. Megnyugodtam.
Az analízis során megbeszéltem a babával azt is, hogy ne októberben szülessen, hanem hamarabb, ha készen áll rá, mert a családban mindenkinek októberben van a szülinapja, s szeretettem volna, hogyha a születésnapját önálló ünnepként tudjuk celebrálni.
Az utolsó fontos üzenete az volt a kisfiamnak, hogy maga akarta megindítani a szülést, tehát megnyugtatott, hogy nem fogom túlhordani, nem lesz komplikáció, majd ő "kihúzza a dugót". Szó szerint ezt a képet mutatta nekem. Ültem a szobájában, a kisfiam pedig mögöttem állt, mögötte a napfény beragyogta, s pillangószárnyai voltak. Kezében pedig egy hatalmas dugó volt, nagy fémveretes lánccal...
Aggódtam, hogy a férjem jelen tud-e lenni a szülésen, mivel szeptember 25-tól akart szabadságra jönni három hétre, azonban a munkahelyén a rendkívüli migráns helyzet miatt erre nem adtak lehetőséget. A szabadságot csak attól a naptól engedélyezték számára, amelyik nap beindul a szülés, előbb nem.
És ekkor...
Szeptember 25-én éjszaka, éjféltől éreztem fájásokat, de csak jóslónak hittem, mivel már hetek óta voltak ilyen éjszakáim, és vissza is tudtam aludni. Azonban 02:20 perckor éreztem, hogy el kezd folyni valami a lábam közt, s mire kiértem a wcbe, egy halom víz kizúdult. Akkor már persze felébresztettem a férjemet, s el kezdtünk készülni. Mentőt hívtunk, hiszen burokrepedés esetén ezt tanították, s mivel a gyerek feje előző nap sem volt beékelődve, félő volt, hogy előre esik a köldökzsinór.
Ez valamikor már 3 után volt. A mentő fél 4 előtt ért be velem a kórházba, ahol az ambulancián megállapították, hogy egy ujjnyira vagyok tágulva, s 4-5 perces fájásaim voltak, amik egy órán belül 1 percesekké rövidültek.
A fájások innentől kezdve lelassultak, s el kezdtem kapni az oxitocint vénásan, ekkor már csillagokat láttam. 10 órára szépen ki is tágultam. De a dokik nem voltak elégedettek a fájások erősségével, s felemelték az oxitocin mennyiségét, amire én már a falat kapartam, csak az epidurális érzéstelenítőt kaptam, több adagot is, azonban a baba feje nem volt kellően a medencébe beékelődve, ezért a vajúdás tovább húzódott, majd délután 2-kor, természetes úton megszületett a legkisebb Attila.
A közel 12 órás vajúdás, s a fájásgyengeség okait csak zárójelentésemből ismertem meg:  a köldökzsinór rá volt tekeredve a baba kis nyakára és törzsére, de mivel átlag feletti volt a zsinór hossza, a baba nem került életveszélybe, azonban az fájásgyengeséget okozott, hiszen hiába lökték volna előre a fájások a babát, a zsinór visszarántotta.
Tehát az analízis számomra mindenben sikeres volt, hiszen a megbeszéltek szerint a baba nem októberben született, úgymond az apa szabadságolását is figyelembe vette :), ő indította be a szülést a "dugó" kihúzásával, illetve a figyelmeztetése miszerint a beékelődés nem lesz tökéletes, szintén megtörtént.

2015. február 17., kedd

Az anyává válás folyamata a várandóság folyamán

A várandósság számos lélektani kihívással jár, amelyeket az alábbiak szerint foglalt össze Varga és Suhai-Hodász szerzőpáros (2002), idézi Gönczi:
1. „Pusztán a külsődleges testi változások megfelelő megélése is jelentős lélektani feladat” (Varga és Suhai-Hodász, 2002, 19. old.).
2. A várandósság első szakaszában a baba elfogadása, testének részeként való elismerése a cél.
3. A középső szakaszban a gyereket, mint önálló lényt kell elfogadnia az anyának, ami egy belső leválást jelent.
4. Végül az utolsó szakaszban a gyermek tényleges, külső elválását, az anya testének elhagyását kell elfogadni. Ez utóbbi lépés megkönnyítésére találta ki a természet a szoptatást (Varga és Suhai-Hodász, 2002).
Rubin meghatározása szerint (idézi Gönczi) a várandósság az anyaságra történő mentális felkészülés időszaka, amikor is az anyák négy feladatot, az úgynevezett anyaság mátrixát teljesítik.
1. Biztonságossá teszik a várandósságot, a szülést és a vajúdást önmaguk és a magzat számára;
2. Gondoskodnak a gyermek családon belüli elfogadtatásáról
3. Kapcsolatot alakítanak ki a magzattal
4. Megtanulják feladni saját igényeiket és vágyaikat gyermekükért (Rubin, 1975, idézi Stocker és Hargitai, 2007, 239. old.).

2015. január 25., vasárnap

Otthon a babával: az első hónap tapasztalatai egy anya-magzat kapcsolatanalízisben részt vett kismama tollából

Terhességem 5 hónapjától kapcsolatanalízisbe jártam Végvári Edit pszichológushoz Debrecenbe. Erről a módszerről a Lelki köldökzsinór című könyvben olvastam. Úgy döntöttem, hogy én is részt kívánok venni kisbabámmal az analízisen, annak okán, hogy terhességem sokára, ill. nehezen jött össze, az ezzel járó herce-hurca már jócskán megviselt lelkileg. Nem szerettem volna, hogy ez gyermekemre rossz hatással legyen.Első sorban a születéssel kapcsolatos élményeinket írom le:
Miután a fiam méretei elérték a természetes születéshez kritikusnak ítélt értékeket, a kiírt időpont előtt egy nappal programozott császármetszésre került sor, melyre a kapcsolatanalízis során használt szöveg elmondásával ugyancsak felkészítettük Őt.

Mikor Magort kiemelték egyből felsírt, csak éppen hiányzott a sírásából az a kétségbeesett hang, amit hallhattam az utána világra érkezett csecsemők sírásáb
an, amíg 12 órán át az őrzőben kellett feküdnöm.
A fiam délelőtt 11.21-kor született, 3700 gramm, és 52 cm volt, Apgar értéke 10/10. Ahogy engem kitoltak a műtőből (20 perc) behozták hozzám, és óriási cuppogásba kezdett, egyből kértem, hogy had tegyem a mellemre, és azonnal szopcsizott is, sajnos akkor még nem nagyon volt mit, de Ő szorgalmas volt.:) Mozognom nem lehetett, így ölbe venni sem tudtam rendesen, Ő pedig állandóan nyújtogatta fel a fejét felém, mintha meg akart volna nézni magának...Összességében este nyolcig egy szemet sem aludt, akárhányszor behozták hozzám a kis szeme ki volt "támasztva", és akkurátusan szemlélte a körülötte levő világot, amiről már sokat meséltem neki az analízis során.
Minden szakember (védőnő, orvos), aki eddig látta, megjegyezte, hogy Magor nagyon "figyelmes" gyermek, kifejezetten orientált.

Amikor hazaérkeztünk a kórházból nagyon jó volt végre hárman lenni! Elmaradt az az "idegen -érzés", ill. kétségbeesés, amiről nekem sok kismama beszélt. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy (most is:) ott van velünk Magor fiunk.

Az egészet egybevéve, az első hónapon túl, azt állítom, hogy nagyon szerencsés vagyok! A gyermekem hihetetlenül nyugodt és ezt a nyugalmat sugározza felénk is. Magabiztos, hiszen tudja hová érkezett, mert megmutathattam neki egy csomó mindent a terápia segítségével. Szinte sosem sír (pedig sokat van ébren), inkább egy-két "kurjantással" jelzi, ha valamire szüksége van. A szemcseppentést, orrtisztítást is hang nélkül tűri. A rendszeres időközönkénti etetésnek köszönhetően,-  amit Magor szintén nagyon jól fogadott -, az éjjeli felkelések száma két és fél hét után kettőről egyre redukálódott.
"Sikerünket" én annak tudom be, hogy nagyon hamar kiépült köztünk a bizalmi viszony, hiszen nem voltunk egymás számára idegenek, mindenki tudta mire számíthat a másiktól. Egy hét alatt rájöttünk pl., hogy mi az ami "bejön" Magornak, és mi az ami nem.

Első gyermekes anyukaként elmondhatom, hogy nehezen mertem elhinni, hogy ilyen olajozottan, boldogan, és kipihenten is lehet csinálni az első heteket, hiszen az embert a terhessége alatt szinte csak rémtörténetekkel traktálják.

Az Editkével folytatott közös munkát nem lehet elégszer megköszönni, az eredmények önmagukért szólnak, így bíztatok mindenkit, hogy ha teheti, drága, és felesleges kelengyeholmik helyett erre a hihetetlenül érdekes, és hasznos lelki felkészülésre/felkészítésre költsön.

Sűrű köszönet Vágvári Edit pszichológusnak, sok sikert, és egészséget kívánok mindenkinek! Emese

2014. június 25., szerda

Szülés utáni szorongásos zavarok

Az alábbiakban Molnár Judit kolléganőm doktori értekezésére szeretném felhívni a figyelmet a szülést követő lelki egyensúly fontossága miatt. Bár a szülés utáni depresszió jelensége közismert, szó kell hogy essék a postpartum szorongásról is, amely nem kevésbé kellemetlen állapot. Kutatásában így ír erről az időszakról:
"A szülést követő időszak minden anya számára kiemelkedő fontosságú, hiszen ekkor tapasztalja meg az anyaság első élményeit, a gyermekkel való együttlétet. A legtöbb leendő anya úgy készül erre, mint egy eufórikus, csodákkal teli életszakaszra. Az első időkben azonban az öröm és lelkesedés mellett az újdonsült édesanyák más érzéseket is megtapasztalhatnak: fáradtság, félelemérzés, bizonytalanság, ok nélküli szomorúság. Ez nem is csoda, hiszen az anyák ilyenkor fokozott mértékű lelki és fizikális igénybevételnek vannak kitéve, miközben hormonális és testi változásokon mennek keresztül.

A hangulat változékonysága az első két hétben természetesnek tekinthető, ezt nevezzük „postpartum blue”-nak. Az aggodalmak, szorongások, bizonytalanság az új szerepkövetelményekből, a megváltozott élet- és napi ritmusból egyaránt adódnak, s fokozatosan mérséklődnek, ahogyan az anya egyre jobban összehangolódik gyermekével, s kezdi megtalálni helyét a megváltozott feltételek között.

A szülés utáni szorongás akkor válik kórossá, amikor a normálisnál hosszabban tart vagy erőteljesebb. Előfordulási arányát nem könnyű megbecsülni, mivel sok anya igyekszik eltitkolni félelmeit. Ennek oka általában az, hogy szégyellik problémáikat, rossz anyának tartják magukat, s ezt elfogadhatatlannak ítélik. Sajnos, sokszor a környezet sem érti meg az érintett kismamák érzéseit, így segítséget, támogatást sem tudnak nyújtani. Sok anya azt érzi, egyedül van félelmeivel, mások nem élnek át hasonlókat, ami tovább csökkenti önbizalmukat. A valóság ezzel szemben az, hogy az újdonsült kismamák kb. 10%-a szenved olyan szorongástól, ami megnehezíti életvitelüket, és/vagy komoly szenvedést okoz számukra. A helyzetet nehezíti, hogy szakemberek is sokszor diagnosztizálják a szorongásos zavarokat depresszióként, pedig kialakulásukban eltérő tényezők játszanak szerepet, s tünettanuk is különbözik.

A szülés utáni szorongásos zavarok néhány fő tünete:
  • állandó szorongás a baba jóléte felől
  • fokozott vegetatív tünetek: heves szívdobogás, szédülés, zsibbadás, felgyorsult légzés, mellkasi fájdalom stb.
  • félelem a kontrollvesztéstől és "megőrüléstől"
  • alvászavarok
  • visszatérő érzés, hogy valami rossz fog történni a babával
  • félelem attól, hogy kárt tesz a babában
  • félelem attól, hogy nem tudja ellátni a babát, nem elég jó anya
  • állandó biztonsági cselekvések a zavaró gondolatok ellen
A szorongás nagy terhet ró arra a személyre, aki átéli, az eltitkolt vagy kezeletlen rossz állapotok pedig az egyedüllét és alkalmatlanság érzését erősítik. A posztpartum szorongásos zavarok jól és hatékonyan kezelhető állapotok, ezért fontos a megfelelő szakmai beavatkozás, amelynek eszköze elsődlegesen a pszichoterápia. A pszichoterápia hatékonyan képes csökkenteni a szorongást, helyreállítani az anya megbillent pszichés egyensúlyát, önbizalmát, gyermekével való kapcsolatának örömteli átélését. Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése lenne, vagy szeretne tájékozódni arról, hol és milyen módon kaphat segítséget, a posztpartum@gmail.com címen teheti meg!"

2014. május 5., hétfő

Előadás az anya-magzat kapcsolatanalízisről a Születés Hetén (2014. május 6., 11 óra)

Az anya-magzat kapcsolatanalízis speciális, mélylélektani szemlélettel dolgozó terápiás módszer, melyet magyar pszichoanalitikusok, dr. Hidas György és dr. Raffai Jenő dolgoztak ki azon felismerésüket követően, hogy az egészséges személyiségfejlődés alapkövei a magzati életben rejlenek. Ennek megfelelően az anyaméhben növekvő babát tudatosnak, intelligensnek tekintjük, feltételezve, hogy az őt ért testi-lelki hatások hosszú távúak.
Az anya (sokszor tudattalan) félelmeinek, elakadásainak feldolgozása nem csak a mama számára jelent segítséget az anyává válás folyamatában, de a baba számára is hozzájárul a lélektanilag optimális környezet megteremtéséhez. Ilyen értelemben az anya-magzat kapcsolatanalízis több, mint baba-mama kommunikáció vagy babastimulációs program, bár természetesen elősegíti, hogy az anya és gyermeke már a várandóság alatt megismerje egymást és a kötődés folyamata a lehető legkorábban elkezdődhessen. Az is tudományosan igazolt tény, hogy a kisbabával történő rendszeres, aktív kapcsolatteremtés fejlesztő hatású a gyermek érzelmi és értelmi képességeire.

2014. május 2., péntek

Az apák szerepe a személyiségfejlődésben - Előadás a Születés Hetén (2014)

Hogyan készülhetnek a leendő édesapák a gyermek születésére? Milyen lélektani változásokkal jár számukra az apaszerep és hogyan nőhetnek fel ők (is) a feladathoz? Milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy párkapcsolatnak ahhoz, hogy családdá válhasson?
Milyen lélektani hatásai vannak az „apás szülésnek”? Mi kell ahhoz, hogy ez mindenki számára egységgé kovácsoló, intim és magasztos élmény legyen, amelyben az anya segítséget, az apa pedig kapcsolódási lehetőséget kaphat?

Mit kell tudnunk a papa-baba kapcsolatról? Hogyan kötődik a gyermek az apához? Milyen hatással van az apa a formálódó személyiségre? Milyen az „elég jó” apa?
Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ az érdeklődők a Születés Hetén tartott előadásomban május 6-án 12 órától a Simonffy utcai Ifjúsági Házban. (További programok.)
Ebben a témában íródott cikkem a Szülők Lapján jelent meg.

2013. október 10., csütörtök

Korai kötődés

Korai kötődésről tartok előadást holnap 10 órától kismamáknak, kisgyermekes anyukáknak Hajdúsámsonban, az Egészségügyi Központ emeletén (Hársfa u. 3-5.). Ízelítőül egy jó cikk (nem én írtam):
http://mipszi.hu/cikk/130815-kotodes
 

2013. július 17., szerda

És ha nem sikerül "jól" szülni?

Az elmúlt évtizedek medikalizált szülészeti gyakorlatának ellensúlyozásaképp szükség van az olyan cikkekre, amelyek a születés pszichés hatásairól szólnak. Minél többen érzik és tudják a születés körüli bánásmód jelentőségét, annál humánusabb lesz a kórházi gyakorlat. Azt tapasztalom, hogy egyre több kismama kérdőjelezi meg a rutinszerűen alkalmazott  - de sok esetben indokolatlan - oxytocin, gátmetszés, stb. alkalmazását, mert tájékozottak. A felkészültség az, ami  "a rendszer" tehetetlenségi nyomatékával szemben némi egyéni érdekképviseletet tud kifejteni, ami igen fontos, ugyanis a szülő családnak egyedi és megismételhetetlen élményben lesz része. Sokszor apróságokról van szó. Nekem biztos nem jutott volna eszembe a hunyorgó újszülöttemet látva, hogy megkérjem az orvost a villany lekapcsolására, ha nem olvasom Leboyer gyöngéd születéséről szóló könyvét. Senki nem sérült a szakmai kompetenciájában, mindenkinek mindegy volt, hogy mennyi fény van - csak a babámnak nem. Lehetőséget adtunk neki, hogy az szúrós fény és elvakítás helyett nyugodtan megszemlélhesse a világot, amelybe érkezett.
A szülés tervezésének azonban megvannak a maga korlátai. Sok előre nem látható körülmény határozza meg a szülés tényleges lefolyását, úgyhogy ha valahol érvényes a mondás, hogy "ember tervez, Isten végez", akkor itt maximálisan. Mindig óva intem a kismamákat azon felelősség felvállalásától, hogy azt gondolják, hogy a szülés rajtuk múlik. Felesleges bűntudattal terhelik magukat, ha nem minden sikerül úgy, hogy szerették volna. 
A születés a gyerek sorsa. Ugyanúgy, ahogy az élete folyamán végig, segíthetünk neki, támogathatjuk, de nem kímélhetjük meg a nehézségektől. Tervezhetünk neki gyöngéd születést, ha neki nem arra a tapasztalatra van szüksége. Szerintem egy aranyszabály van: tegyünk meg mindent, ami rajtunk múlik és fogadjuk el azt, ami nem.
Mindazonáltal én hiszek abban, hogy a tudás mindig hatalom! A jól informált szülésre készülés akkor is a kontroll-, és kompetenciaérzést ad, ha nem a személyes elképzelések szerint alakulnak a dolgok. A kapcsolatanalízis gyakorlatában azt látom, hogy a lelki folyamataikkal hónapok belső munkájával összhangba kerülő, a szülésre tudatosan készülő kismamák akkor sem élik meg traumatikusan a szülést, ha az beavatkozásokkal terhelt, komplikált szülés volt.
Ami pedig a gyerekeinket illeti: a sérülések óhatatlan részét képezik az emberi életnek, sőt, épp ezek jelentik a fejlődés mozgatórugóit. Ha minden rendben lenne, nem lennénk motiváltak küzdeni, változni, megoldást találni. A születési mintázat  - és ennek jelentőségének ismerete - kulcsot adhat a szülők kezébe azzal kapcsolatban, hogyan segíthetnek a gyerekeiknek.